MIÉRT? KÖNYÖRGÜNK, MIÉRT?

(Avagy egy olyan személy kétségei, aki sohasem gondolta, hogy a világra kellene öntenie a véleményét.)

A sorsnak igen keserű fintora, hogy ezt a vallást egy olyan személynek kellett megalapítania, aki mindig is berzenkedett attól, hogy másokat győzködjön, és soha egy percig nem tartotta azt problémának, ha mások mást látnak helyesnek, mást látnak jónak… attól, hogy valaki mást lát helyesnek, a madarak még csicseregni fognak a fákon, a Duna folyik a medrében tovább, minden más meg túró.

Jelen sorok írója soha nem látta szükségét annak, hogy gyártsunk egy új filozófiát, úgy vallást új pártot, új gittegyletet. Élni, és élni hagyni… ez a nagy titok. Más nem is kéne megváltásunkhoz. Így hát hallani véli a felesleges újtól való berzenkedők elkínzott kérdését: Miért? Könyörgünk, miért? Minek egy új vallás megint? És biz' isten, meg is érti őket...

Nos, a sors úgy akarta, hogy jelen sorok írója nagyon is magára maradjon azzal a gondolatával, hogy a véleménye nem feltétlenül tartozik a világra, és talán nem kéne az embereket győzködnie.

Ugyanis ebben az emberi társadalomban néha olybá tűnik; mindenkinek az a legfontosabb dolga, hogy másokra erőltesse a véleményét.
Influenszerek korát éljük. Nyomoronc burnyák korát éljük, akik azzal keresik dagadtra magukat, hogy a youtube által valahogy sohasem demonetizált gusztustalan videoikban gusztustalanul burnyuljanak és nyomoronckodjanak.

Minden olyan embernek van egy politikai, egy vallási, vagy egy közéleti véleménye, aki a fentiekhez a lehetőségek szerint legalább olyan hülye, mint a hererák.

Emberek ezrei adnak jó tanácsot, vagy rosszat, kéretlenül. Mindenki ért politikához, focihoz, nőkhöz. (Hogy mitől van mégis az országban ennyi bunkó komprador, falábú alkesz, és töketlen kisfiú, az ezek után rejtély. Természetesen minden nő is, maximálisan ért a férfiakhoz, ez meg is látszik azokon a felnőtt bőrében élő kislányokon, akik a plüsskutyájukat "upgrédelték" si-cuvá, amelyet "az én kicsimnek" neveznek.)

Munkahelyem közelében éppen ukránok hisztiznek oroszok ellen, egy olyan háború miatt, amihez nekünk semmi közünk nincsen. (Sőt, semmilyen civilizált embernek nincs semmi köze, hiszen két olyan népről beszélünk, akiknek döntő többsége valószínűleg kevesebb, mint negyvenöt percen belül szörnyethalna, ha a konfliktusaikat a civilizált ember módjára, és nem valami frusztrált, és módfelett idegesítő aggresszív bétahím módjára rendeznék; és ez esetben még az sem szempont, hogy – allegórikusan kifejezve - eme szargölönc eredeti hajigálója is az Egyesült Államok nevű, rohadtul idegesítő csimpánz; kőbaltás bunkóságba hergelni ugyanis csak kőbaltás bunkókat lehet.)

Mindenki hisztizik minden szarért, propagál minden szart, ajánlgat minden szart, szponzorál minden szart, mindet jobban tud a doktornál, a mérnöknél, a tudósnál, bűnt elemez, erőszakot elemez, picsáját árulja, rettenetes muzsikáját művészetként tolja, és mindenki úgy gondolja, hogy ez így helyes.

A probléma az eddig taglaltakkal csak annyi, hogy mintegy kilencven százalékuk az abnormalitás megnyilvánulása.

Ez vezette végül arra jelen sorok íróját, hogy hangoztassa a véleményét, és egy új vallást grundoljon. Hiszen, ha az egész világ úgy dönt, hogy ő is csak hülyeséget beszél, semmi rossz nem történik; hangja csak egy újabb hang lesz a milliónyi lőtyölő hülye kakofóniájában.

Ha viszont előfordulhat, hogy van értelme mindannak, amit terjeszt, akkor itt az ideje, hogy a normalitás hangjai is felharsanjanak a beteg, a deviáns, a triviális, és a nihilista hangok között.

Ezért alakult tehát ez az Egyház. Terjesztjük, amit terjesztünk. Mondunk, amit mondunk. És ha ez bárkinek nem tetszik – mivel Egyházunk az egyetlen egyház, ahol az erős kifejezések használata szabad –, az illető kedvére leszopkodhatja a legnyomoroncabb istálló legharapósabb lovát.

Dícsértessék a Világegyetem!

Facia Aurea testvér


Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


Math Captcha
50 − 42 =