A ZAPOROZSJEI KOZÁKOK LEVELE
(avagy egy régi, ámde leporolásra méltó politikai retorika használatáról.)
„ A zaporozsjei kozákok a török szultánnak!
Te – török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vízen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom az anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen, az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz minket.
Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei sereg.”
Nos, bármennyi pénzbe lefogadjuk, hogy egy politikai műveltséggel rendelkező, igen kitűnő öltönyben, és ízléses kis nyakkendőjében parádézó politikus számára a fenti sorok valósággal a barbárság, és a tufaság himnuszát zengik; nem szalonképesek az ilyen szavak semmilyen finom társaságban.
Az viszont rendre meglepi egyházunkat, hogy azon munkás, vagy egyenesen nincstelenné tett néprétegek, melyeken ezek a kifinomultan tüchtig emberek élősködnek, rendre ugyanezen a véleményen vannak. Valósággal elborzasztó a jelenség, ahogy valódi tudástól elzárt, lehetőségektől megfosztott robotgépek képesek ezeket a szarjancsikat nemcsak hogy bevédeni, hanem szinte még fel is vannak háborodva, hogyha a Normalitás Egyháza kijelenti, hogy aki nyakkendőben, és öltönyben, szép szavakkal politizál, az egy hazaáruló buzi.
Az idei év a 33. teljes éve a rezsimváltásnak. Krisztusi kor, mondhatnánk, ha mi is buziskodni szeretnénk.
Ezalatt a harminchárom év alatt a művelt, kifinomult, úriemberi, nyakkendős-öltönyös politikusok teljes, és mindenre kiterjedő mértékben, aljas hazudozás keretében tönkretették a komplett magyar gyáripart, külföldi cégeket telepítettek ide a magyar ásványkincsek kiaknázására, rabló bankokat, és ocsmány biztosítókat invitáltak hazánkba, ócska alkotmánymódosítással, egy jelentéktelen kisebbség alig többségi szavazatával berángattak minket az Európai Unió nevű, rohadtul idegesítő buziklubba, valamint a NATO nevű gúnytömörülésbe, és még azt is megérhettük, hogy a 'házasság egy férfi és egy nő egyesülése...' jellegű szöveggel egy olyan hülye ratyó áll elő, akit egy brüsszeli ereszen lógva tartóztatnak le ennél azért jobb sorsra érdemes rendőrök.
És mindezek ellenére a sok okos bácsi és néni továbbra is úgy gondolja, hogy a parlamenti munkának ezen hazaárulók veretes nyelvén kell szólnia, mert az ilyesminek meg kell adni a módját, amolyan modorosan, úriemberesen.
A kurva anyátokat, gusztávfejűek! Hányszor kell még mézes-mázas szöveggel meghallgatni, hogy két hét alatt rend lesz (aztán a kölyködet tizenkét évre rá sem engeded ki szívesen este az ország bizonyos helyein), hogy valami magvasat mondjál?
Hányszor fogják még kihúzni a talajt a lábad alól a konfekcióöltönyös, helyre kis faszramutató nyakkendős ganajtúrók, hogy végre elfogadd a buziskodásmentes szókimondást? Mikor akarsz már végre oda csatlakozni, ahová valóban tartozol – a leköpött dolgozó népréteghez –, ahelyett, hogy felszopkodnál az elithez, mert azok biztos olyan műveltek, hiszen van nekik diplomájuk. No és hány fog még megbukni vajon közülük, hogy a diplomája kamu, és még a helyesírás elsajátítása is leküzdhetetlen akadály neki, mire észreveszed, hogy ezekhez felszopkodni egyenértékű azzal, hogy Kalányos Rómeónak Nobel díjat adunk a húrelmélettel kapcsolatos tudományos munkájáért, mert felhúrozott egy gitárt?
Nos, kedves híveink, és remélhetőleg gyomorbeteg utálóink, a Normalitás Egyháza ezzel a langymeleg seggbarátsággal, melyet a modern senkiházi parvenük politikai regnálása egyetlen elfogadott retorikává léptetett elő, szakítani fog, és büszkén fogjuk alkalmazni azt a politikai retorikát, amelyet a zaporozsjei kozákok is híresen alkalmaztak. Mivelhogy mi a mélyből jöttünk, és azokat képviseljük, akik a mélybe taszíttattak az ilyen, abortuszt sajnálatosan elkerült féregszabásúak által, nem beszélhetünk úgy, mint aki közéjük tartozik. Mi nem viselhetünk öltönyt, mert a gyárakon, és a földeken sem azt viselünk. Mi nem mondhatjuk azt, hogy ezek a „korrupt, rossz emberek”, mert a kocsmákban is azt mondjuk, hogy „ezek az aljadék buzeránsok”.
Mi az őszinteség, és az „ami a szíveden az a szádon” politikai retorikáját követjük, és akinek ez nem tetszik, az erőszakolja meg az apját a kereskedelmi forgalomban kapható legnagyobb vécépumpa nyelével. Meg fogjátok tanulni, parlamenti gazemberek, hogy az új hangok harsogva tépik majd szét a politika modoros buziskodásának retorikáját, hogy pajkos őszinteséggel baszarintunk jókora köveket a közélet pestises szartól bűzlő állóvizébe, melyben az elit oly lelkesen fetreng, csak ne tűnjön fel senkinek, hogy az öltönyök és a nyakkendők már csupa szarosak, és ócska szardarabok vannak beléjük passzírozva. És akinek mindez nem tetszik – elit bácsi, és néni, okos politikus, valamit Bumba, a majom egyaránt – megbassza az anyját.
Ugyanis nem az a visszatetsző, hogy valaki őszinte, és nem kertel a szavaiban, nem válogat a mondandójában, hanem az az őszintén meglepő, és elkeserítő, hogy ettől emberek meg vannak döbbenve, és a képmutató mézesmázaskodást veszik pártfogásukba. A kurva anyátokat képmutatók, és elitfelszopók!
Aláírók: Facia Aurea testvér, és a Normalitás Egyházának vezetősége.